Volt egy vállalkozás, volt egy finanszírozási igény, és volt egy helyzet, amit a finanszírozók nem feltétlenül ugyanúgy láttak, mint maga a cég. Megmutatjuk, hogyan jutottunk el a problémától egy működő finanszírozási megoldásig.
A kiinduló helyzet
Egy szállítmányozással foglalkozó vállalkozás keresett meg bennünket, amely többek között autópálya-építési projektek beszállítójaként dolgozik.
A vállalkozás tulajdonosa és ügyvezetője egy fiatal vállalkozó, aki több mint tízéves szakmai tapasztalattal rendelkezik a területen. A cég működött, az árbevétele jelentősen növekedett, és egyre több munkát tudott vállalni.
Ezzel együtt azonban a finanszírozási igénye is megnőtt.
A vállalkozás már rendelkezett hitelkerettel, annak összege viszont egy idő után kevésnek bizonyult. A probléma alapvetően a teljesítések és a vevői fizetések közötti időszak finanszírozásából adódott.
A munkát el kell végezni, a működéshez kapcsolódó költségeket folyamatosan fizetni kell, miközben a teljesítés ellenértéke csak később érkezik meg. Ahogy pedig nő a forgalom, úgy egyre nagyobb összeg finanszírozására lehet szükség ebben a köztes időszakban.
A helyzet átvizsgálása után 35–50 millió forint közötti finanszírozási igénnyel kezdtünk dolgozni.
Első ránézésre egyszerű. Mégsem volt az.
A jelenlegi vállalkozás működése mellett ugyanis a cégvezető korábbi üzleti múltja is bekerült a finanszírozói kockázatértékelésbe.
A tulajdonoshoz korábban több olyan kapcsolt vállalkozás tartozott, amelyek időközben megszűntek. Ezek történetében a korábbi üzleti partnerrel kapcsolatos problémák is szerepet játszottak.
Egy bank azonban nem kizárólag azt vizsgálja, hogyan teljesít ma a finanszírozást igénylő vállalkozás. A tulajdonosi és cégvezetői háttér, valamint a korábbi vállalkozások története szintén befolyásolhatja a döntést.
Amit egy vállalkozó a saját múltjából pontosan ismer, azt egy finanszírozónak a rendelkezésére álló információkból kell megítélnie.
És mint esetünkben kiderült, ugyanazokból az információkból három bank egészen eltérő következtetésre jutott.
Első bank: elutasítás
Az első finanszírozó nem vállalta az ügyletet.
Kockázatot jelentett számára a korábbi kapcsolt vállalkozások története, emellett az ügyvezető több mint tízéves szakmai tapasztalatát sem látta kellően bizonyítottnak.
A finanszírozási igényre így elutasító döntés született.
Második bank: 25 millió forint
A második bank már máshol látta az ügylet fő kockázatát.
A vállalkozás árbevétele jelentősen növekedett. Üzleti oldalról ez természetesen kedvező folyamat, finanszírozói szempontból azonban a túl gyors növekedés kérdéseket is felvethet.
Ez a bank végül 25 millió forint finanszírozást vállalt volna.
Ez már pozitív döntés volt, az összeg azonban elmaradt a vállalkozás 35–50 millió forint között meghatározott tényleges finanszírozási igényétől.
Harmadik bank: 60 millió forintos lehetőség
A harmadik bank ugyanazt a vállalkozást már egészen másként ítélte meg.
Az előzetes egyeztetések alapján akár 60 millió forintos finanszírozásban is gondolkodott, így végül ezzel a bankkal vittük tovább az ügyletet.
A végleges hitelbírálat során a vállalkozás 40 millió forintos finanszírozást kapott.
Ez már beleesett az általunk eredetileg meghatározott 35–50 millió forintos sávba, és megfelelő megoldást jelentett arra a működési finanszírozási igényre, ami miatt a folyamat elindult.
Ugyanaz a vállalkozás. Három különböző döntés.
A különbség önmagáért beszél:
1. bank: elutasítás
2. bank: 25 millió Ft
3. bank: 40 millió Ft végleges finanszírozás
Pedig közben a vállalkozás és a finanszírozási cél, de még a konstrukció is ugyanaz maradt.
Az egyik finanszírozó számára a korábbi kapcsolt vállalkozások és a cégvezetői múlt jelentette a problémát.
A másik a jelentős árbevétel-növekedést kezelte óvatosan.
A harmadik bank mellett pedig végül megvalósulhatott az eredeti igénynek megfelelő finanszírozás.
Mit lehet ebből vállalkozóként megtanulni?
Az első és talán legfontosabb tanulság:
egy bank elutasítása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vállalkozás nem finanszírozható.
A bankok eltérően ítélhetik meg ugyanazokat a kockázatokat. Ami az egyik finanszírozónál kizáró tényező vagy jelentős korlátozás, az egy másiknál kezelhető kockázat lehet.
De van ennek a történetnek egy másik fontos tanulsága is.
A növekedés önmagában is finanszírozási igényt teremthet.
Ha egy vállalkozásnak a munkavégzéshez kapcsolódó költségeket előbb kell megfizetnie, mint ahogy a vevőitől beérkezik az ellenérték, akkor a növekvő forgalom egyre nagyobb összeget köt le a napi működésben.
Könnyen előfordulhat tehát, hogy éppen egy sikeresen növekvő vállalkozásnak lesz szüksége nagyobb külső forrásra.
És érdekes módon ebben az esetben ugyanaz a növekedés, amely miatt több finanszírozásra volt szükség, az egyik bank számára egyben kockázati tényezőt is jelentett.
Nem csak az a kérdés, hogy ad-e hitelt a bank
Egy finanszírozási folyamat elején könnyű egyetlen kérdésre leegyszerűsíteni a problémát:
Kapunk hitelt vagy nem?
A gyakorlatban ennél több kérdésre kell választ találni.
Mekkora finanszírozásra van valóban szükség? Milyen konstrukció illeszkedik a vállalkozás működéséhez? Hogyan látja a cég kockázatait az adott finanszírozó? És ha az egyik bank elutasítja az ügyletet, valóban a vállalkozással van probléma, vagy egyszerűen más finanszírozói megközelítésre van szükség?
Ebben az esetben egyetlen vállalkozásra 0, 25 és végül 40 millió forintos válasz született.
Ugyanarra a cégre. Ugyanarra a finanszírozási célra. Ugyanabban a konstrukcióban.
Ezért a megfelelő finanszírozás megtalálása sokszor nem ott kezdődik, hogy melyik bank kínál hitelt, hanem ott, hogy megértjük a vállalkozás helyzetét, meghatározzuk a valódi finanszírozási igényt, és megtaláljuk azt a finanszírozót, amelyik ezt megfelelően tudja kezelni.
---
A vállalati finanszírozás során nem egyetlen bankból vagy konstrukcióból indulunk ki. A vállalkozás működését, finanszírozási igényét és a lehetséges kockázati pontokat együtt vizsgáljuk, majd ezek alapján keressük a megfelelő finanszírozási megoldást.
Mert ahogy ez az eset is mutatja, a finanszírozhatóság ritkán egyszerű igen vagy nem kérdése.